Sok
Olyan érzés ez, mint egy, az operában nem túl jártas emberé, aki ajándékba kapott egy jegyet valamelyik Wagner darabra a Nibelung gyűrűjéből, elment, majd egy óra múltán már minden áriáról azt gondolta, hogy “Nnna, ez tutira a finálé”, aztán mégse, két óra múlva kijött, hazament és azon tanakodott rövid ideig, hogy vajon tényleg csak az utolsó öt percet nem bírta-e ki. Sziszifusszal azért nem állítanám ezt párhuzamba. Ő kb. a hetedik kanyar után már igazán gyaníthatta volna, hogy itt valami turpisság van. Szóval ez van. Wagnert néhol kifejezetten bírom. Ígyhát nézem még egy darabig magam körül ezt a valamit.