A villamos ablakából
Két megálló között egy konyhaablak. Bent valaki tésztát nyújt, könyékig lisztes. Minden reggel ugyanott, ugyanabban a mozdulatban. Sosem néz ki. Én meg minden reggel megvárom, hogy elhaladjunk előtte, aztán elteszem a telefonom.
haikuk, életképek, félperces hangulatok és mikronovellák
Első hó pereg. A kutya orra hideg csodát szimatol.
Két megálló között egy konyhaablak. Bent valaki tésztát nyújt, könyékig lisztes. Minden reggel ugyanott, ugyanabban a mozdulatban. Sosem néz ki. Én meg minden reggel megvárom, hogy elhaladjunk előtte, aztán elteszem a telefonom.
A nénike hat óta ül a rekesz mögött. Retket árul, kilenc csomóval, mind egyforma kicsi. Ahogy jön a nap, egyenként fordítja őket a fény felé, hogy pirosabbak legyenek. Nem szól senkihez. Mikor elfogy az utolsó csomó, összehajtja a kendőt, és hazamegy ebédet főzni.
Ha összegyűlik 100 darab, egyenként legalább 10 eurós támogatás, elkészítem az első könyvemet, és elküldöm minden támogatónak.
A támogatást a Patreonon gyűjtöm. Egy tagság elég ahhoz, hogy a könyv létrejöjjön – és hogy a postaládádban landoljon, amikor kész.
0 / 100 támogató
Add meg az e-mail címed, és szólok, ha új írás kerül fel, vagy ha elkészül a könyv. Ennyi, semmi más.